Bűnbánat, bűnvallás, megtérés

2024. szeptember 1.

„A karmesternek: Dávid zsoltára, abból az időből, mikor nála járt Nátán próféta, mert bement Dávid Betsabéhoz. Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem! Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van. Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted. Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem. Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem. Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.” Zsoltárok 51:1-9. 

Kedves Gyerekek! Ma folytatjuk az előző alkalommal érintett 51. Zsoltár megismerését.  

Dávid király volt már, amikor nagyon nagy bűnbe esett. Úriás feleségével, Betsabével vétkezett, és fondorlatos módon megölette az asszony férjét. Igaz az ige, amit ír az újszövetség: „Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások.” Máté 15:19.

Láthatjátok, hogy mire képes az emberi szív, még a leggonoszabb dolgokra is. Dávidban királyként itt felvetődhetett: bármit megtehet, hiszen ő az ország vezetője. „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?” Jeremiás 17:9

Az Úr ismerte Dávid szívét, tudta, hogy szereti Őt, és hűséges hozzá. De most olyan bűnt követett el, ami miatt halált érdemelt volna. Az Úr Nátán prófétát küldte el, hogy változást érjen el Dávid szívében. Így van ma is: az Úr küld igehirdetőket, hogy a Szent Szellem által szóljon hozzánk az Ige.

Nátán egy példázatot mondott el Dávidnak: „Volt egy városban két ember, egy gazdag meg egy szegény. A gazdagnak igen sok juha és marhája volt. A szegénynek nem volt egyebe, csak egy báránykája, azt is pénzen vette. Táplálgatta, és a gyermekeivel együtt nőtt fel nála. A falatjából evett, poharából ivott, és az ölében feküdt, mintha csak a leánya lett volna. Egyszer egy utas érkezett a gazdag emberhez, de ez sajnált a maga juhai és marhái közül hozatni, hogy elkészítse a hozzá érkezett vándornak, ezért elvette a szegény ember bárányát, és azt készítette el annak, aki hozzá érkezett.
Dávid nagy haragra lobbant az ellen az ember ellen, és ezt mondta Nátánnak: Az élő ÚRra mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt elkövette! A bárányért négyszer annyit kell fizetnie, mivel ezt tette, és mivel könyörtelen volt.”

 II. Sámuel 12:2-6.

Dávid jól látta: az ilyen embernek meg kell fizetnie a tettéért. Ekkor viszont Nátán felnyitotta a király szemét, és ezt mondja: Te vagy az az ember! Nátán emlékezteti Dávidot, hogy az Úr adta neki a királyságot, és az Úr kérdését is felteszi neki: „Miért vetetted meg az ÚR szavát, miért tettél olyat, ami nem tetszik neki?!”

Itt azonban Dávid nem védekezik, pedig Nátán nyíltan megmondja neki a vétkét. Gondolhatta volna azt, hogy ő a király, bármit megtehet. Elfogadja az Úr szavát, és azt, hogy a bűnének következménye lesz. Kedves Gyerekek! Így kezdődik a megtérés is: elfogadjuk az Úr „diagnózisát”: a bűn miatt a halált érdemelnénk! Dávidnál azonnal ott volt a következő lépés is: nem csak elfogadta, hogy bűnt követett el, és a halált érdemelné, hanem bűnbánatra jutott: „Akkor ezt mondta Dávid Nátánnak: Vétkeztem az ÚR ellen!” Nem védekezik, nem mentegetőzik.

Mindezek ismeretében jobban megérthetjük, hogy Dávid miért volt Isten szíve szerint való ember, és miért születhetett meg az 51. zsoltár. Néhány dolgot idézzünk fel belőle, hogy mit mond egy bűnismereten, bűnvalláson és bűnbánaton átesett ember, és ezáltal jobban beleláthatunk az Úr gondolataiba is. A bűnbánatot átélő ember nem várja el, hogy az Úr megbocsásson neki, hanem könyörög az Úr bocsánatáért, és azért hogy megtisztítsa!

Mindezek következménye az volt, hogy Dávidnak az Úr megbocsátott, és ennek a bizonyossága ott volt Dávid szívében is. Az 51. zsoltár egy imádság is, amiben több kérés elhangzik az Úr irányába. „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen…” Ez a megtért ember kérése is az Úrhoz.

Kedves Gyerekek! Dávid által az Úr olyan dolgokat jelent ki, ami ma is érvényes. Mit szeret az emberben az Úr? Bennünk semmi szeretni való nincsen, de az ige mégis azt mondja: „Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem!”

Befejezésül idetennék egy csodálatos igét, ami elmondja, hogy az Úr két helyen lakik: a szentségben és a megtört szívben: „Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét.”  Ézsaiás 57:15

Így láthattuk Dávidnál is: az Úr nem tűrheti a bűnt,  de akinek a szíve összetörik a bűnei miatt (mint itt Dávidé), azoknak megbocsát, és a szívét megtisztítja, megújítja.

Kedves Gyerekek! Ma is ez az Úr útja az emberhez. Ezért küldte el Jézus Krisztust, hogy ne nekünk kelljen meghalni a bűneink miatt. De az Úrhoz ma is csak a bűnismeret, bűnvallás, bűnbánat útját követve lehet eljutni. Az Atya szeretete ezt az utat adta a bűnös embernek önmagához. Járjunk mi is ennek az útján!

Ámen

Uherkovich Zoltán   

2024. szeptember 1.